A hivatalos honlap beszámolója, sajnos a képek már nem megtalálhatóak a weben.
2001. április 20-21-22. A meráni és estoriai harcosokat megszemélyesítő játékosok megküzdöttek egy távoli, kapun túli világon a Letünt Istenek Fegyverzetéért.
Eleinte izgultunk amiatt, hogy az időjárás meghiusítja a játékot - lévén, hogy csütörtök este és péntek reggel is esett az eső, de szerencsénkre elállt, és délig fel is száradt az erdő. Csak néhány pocsolya árulkodott róla, hogy nem is oly régen részünk volt az égi áldásban. Az Éji Vadászok és a Halhatatlanok 15.00 órától folyamatosan érkeztek a kőszegi vasútállomásra, a megadott időpontra pedig egy kisebb tömeg gyűlt össze. Sajnálattal tapasztaltuk azonban, hogy bár a Halhatatlanok 25 fővel - vagyis szinte teljes létszámban megjelentek - az Éji Vadászokat csupán 15 fő képviselte. Ők azonban így is vállalták a játékot, mivel egy esetleges újraosztással nem akarták megbontani a másik csapatot, csak mert "társaik" cserbenhagyták őket. A csapatok egy rövid eligazításon estek át, majd a terveknek megfelelően 18.00 órakor elfoglaták táborhelyeiket, és 20.00 órakor (napnyugtakor) kezdetét vette a játék. Az éjszaka meglehetősen hűvösre sikeredett és némi eső is szemerkélt, szombaton azonban ismét kellemes 13 -15 fok volt, estére pedig tiszta csillagfényes idő köszöntötte a játékosokat. Összességében a játékosok véleménye szerint a játék nagyon jól sikerült - lehet hogy nem mertek mást mondani [;)] -, lévén hogy sokkal több volt a pozitívum mint a negatív tapasztalat. Ami gondot jelentett, az volt, hogy nem mindenkihez jutott el, miszerint a harc "szétválásos" módszerrel folyik, vagy ha eljutott is, nem vette figyelembe; előfordultak viták a találatok elismerésekor, valamit hogy a burkolt fegyverek ellenére is eltörött néhány penge. Bár a modult és a játékot a Halhatatlanok nyerték (ez utóbbit csak egy paraszthajszállal), a Figyelők, a Játékmester, az NJK-k és a Halhatatlanok kapitánya egybehangzó véleménye szerint is, a "fair play" díjat - ha lett volna - az Éji Vadászok érdemelték ki.
A 2001. április havi játék története
Kerettörténet:
Merán és az Estoriai Birodalom hosszabb-rövidebb megszakításokkal már évszázadok óta hadban áll egymással, de a véres csaták százai során egyiknek sem sikerült tartósan a másik fölé kerekednie.
Mindeddig.
Meráni harcosok a Csatamezők néven ismert, démoni teremtmények lakta vidéken egy ősi sírkamrára bukkantak, melyet az Eltávozottak egyik Kapujának omladozó boltívei közelében emeltek. A sírkamrát átkutatva egy különös tekercsre leltek. Bár szövegét nem értették, lévén hogy az régi, a Vándorlás kora előtti időkben használt írásjelekkel íródott, az uralkodó varázstudói felfedeztek két jelet, melynek jelentését ismerni vélték. Az egyik egy Kapun Túli Világ szimbóluma, a másik pedig a Letűnt Istenek Fegyverzetének rúnája volt. Merán Istencsászára azonnal felismerte a tekercs jelentőségét, szinte már érezni vélte a közelgő győzelem mindent elsöprő diadalát. Utasította hát stratégáit, hogy a Birodalom legjobb katonáiból állítsanak össze egy akkora csapatot, amelyet a varázstudók egy Résen keresztül képesek a Kapun Túli Világra juttatni. Egy zászlós szakasznyi katona, egy Éji Vadász csapat gyűlt össze, hogy a Birodalom érdekében ezen a távoli világon ontsák vérüket, megszerezzék a Letűnt Istenek legendás fegyvereit, és ezzel elhozzák az Élet Trónján ülő isteni lényegű uralkodójuk és népük számára a végső győzelmet.
Azonban, mint ahogy az lenni szokott, nem ment ilyen könnyen a dolog. A meráni császári palotába beférkőzött estoriai kémeknek sikerült másolatot készíteniük a tekercsről, melynek jelentőségét uralkodójuk is azonnal felismerte. Látói segítségével a jövőben próbálta meglelni a választ, de azok csak bizonytalan árnyakat láttak. Összeállítatott hát egy zászlós csapatot, melyet annyi katonával töltetett fel birodalma büszkeségeiből a Halhatatlanokból, amennyit csak képesek voltak a bűbájszövők átjuttatni egy Résen keresztül.
Így esett hát, hogy a meráni Éji Vadászok és az estoriai Halhatatlanok útra keltek egy mágikus Résen keresztül, hogy azon a távoli, időn és téren túli világban vívják meg egymással harcukat. Az pedig, hogy a Kapun Túli Világon mi vár még rájuk, a jövő sűrű ködébe burkolódzik�
A játék:
1. nap
A Halhatatlanok egymás után léptek ki a kapuból. A felderítőket és az elővédet követve Enkil a kapitány haladt - kezében szorongatva a Vándorlás kora előtti írásjelekkel díszített, lepecsételt tekercstartót, amely a levelet és a világ térképét tartalmazta - a Fény és a Láng seregének katonái élén, mindannyiuk ruházatán ott díszelgett a Halhatatlanok ősi szimbóluma, a Főnix.
Szinte ezzel egyidőben, tőlük távol, egy másik kapu szakította át a világ szövetét, ahogy Merán rettegett Éji Vadászai - kapitányuk Vivax és Látó képességekkel rendelkező bűvmesterük vezetésével, vértjeiken a Kék Sárkánnyal - istencsászáruk áldásával átkeltek téren és időn.
A megérkezést követően mindkét csapat hozzálátott tábora felépítéséhez.
A Halhatatlanok egy sziklákkal és dombokkal övezett, jól védhető völgyben építették ki állásaikat. Egymáshoz közel két tábort emeltek, egyikben a Fény, másikban a Láng katonái táboroztak hadnagyaik és varázstudóik vezetésével.
Az Éji Vadászok egy sűrű erdővel és horhosokkal, vízmosásokkal, mély, meredek árkokkal övezett földnyelven verték fel sátraikat, melyeket ágakkal és levelekkel álcáztak le, valamint kötél- és fa sánccal vettek körül.
Miután a táborok elkészültek, a napnyugta beköszöntével mindkét csapat feltörte a nála lévő tekercstartó pecsétjét, és hozzáfogott a benne lelt térkép értelmezéséhez valamint az ősi levél megfejtéséhez (a levél megfejtése), amely a Letünt Istenek fegyvereinek rejtekhelyét tartalmazta. Őrséget állítottak, és megszervezték a tábor életét.
Az Éji Vadászok mindannyian a táborukban maradtak, míg a Halhatatlanok kisebb őrjáratokkal felderítették táborhelyük közvetlen környezetét, egy nagyobb őrjárat pedig a felső forrásig eljutott.
Az első támadásra elig másfél órával napnyugta után került sor. Különös idegen nyelven kiabáló, rikoltó árnyak rontottak a Halhatatlanok táborára, néhányukat levágták, majd ahogy jöttek, ugyanúgy egyik pillanatról a másikra el is nyelte őket az éjszaka. A tábor felbolydult, a támadás meglehetős káoszt okozott, bár amikor alig egy órával később ismét lecsaptak a táborra, már szervezettebb ellenállással találták szemben magukat a támadók. Ezúttal újabb halottakon kívül egyéb ismertetőjelet is hagytak maguk után, különös, ismeretlen eredetű, más világból származó hajítófegyvereket. A Halhatatlanok kapitánya újraszerveztette az őrséget, majd a levél megfejtése után a tábor álomba merült, 3 fős őrségek őrizték nyugalmukat.
Az Éji Vadászok is a levél megfejtésével voltak elfoglalva, amikor valamivel éjfél előtt ismeretlen támadók vették körül táborukat. Csak különös kiáltásaikat és fényeiket látták, mégis meglehetős zavart okoztak, mielőtt eltüntek az éjszakában. Ettől fogva az Éji Vadászoknak nem jött álom a szemükre, és kiküldtek egy 5 fős felderítő egységet hogy kutassa át a terepet.
2. nap
Mintegy két órával éjfél után az Éji Vadászok járőre rábukkant a Halhatatlanok táborára, az őrök fáklyáinak fénye vezette nyomra őket. Figyelemmel kísérték mozgásukat, volt olyan őr, akit 4 - 6 méternyire is megközelítettek, azután mégis a visszavonulás mellett döntöttek. Visszatérve a táborba újabb felderítők vágtak neki az éjszakának. Ők megtalálták a Tündér követ, melyen különös rúnákra leltek. Nem lévén náluk íróeszköz, egy meggyújtott faág végén képződött korommal vetették papírra azokat. A tábor végül hajnali 4 óra körül tért nyugovóra.
A napot a Halhatatlanok kipihentebb csapata kezdte előbb, akik rövid megbeszélés után, a megfejtett levél instrukcióit követve, 7 óra körül egy 10 fő körüli csapat indult el a kapitány vezetésével a "Kulcs" felkutatására, így a táborban csak a csapat fele maradt, akik többsége aludt.
Az Éji Vadászok varázslójának a reggeli meditációja során homályos látomása támadt, amelyet értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy felthetőleg csak kisebb létszámú sereg őrzi a Halhatatlanok táborát. A merániak fele felkerekedett hát, hogy rajtuk üssön, és megszerezze a Zászlajukat.
Mindeközben, közel 3 órányi kutatás és több hamisnak bizonyult nyom után, a Halhatatlanok ráakadtak a "Kulcsra", amely napnyugtakor a Csillagok tornyát megnyitja előttük. Ezután visszatértek táborukba.
Az Éji Vadászok ezalatt a tábor fölött hasaltak, és várták a megfelelő alkalmat. Mivel a "Kulcs" keresői időközben visszatértek, és az alvók is felébredtek, egy ellenséggel teli tábor felett rejtőzködtek. A megfelelő alkalomra mintegy 2 órát kellett várniuk, amikor is mintegy 12 fő felkerekedett, és elhagyta a tábort, a többiek visszavonultak sátraikba, és csupán 5 - 6 ellenfél volt látható. Támadásba lendültek. Az őrök éberségének és figyelmetlenségének hála, egyszerűen besétáltak a táborba, a Halhatatlanok csak akkor kaptak észbe, amikor már késő volt. A kibontakozó küzdelemben a sátorból is előbukkantak a pihenő harcosok, elkeseredett közelharc bontakozott ki. A támadók megszerezték a Zászlót, csak a Halhatatlanok varázslójának Parancs varázslatán múlott, hogy végülis nem sikerült elvinniük. Végül csak egy támadó tudott elmenekülni, a többiek - néhány Halhatatlannal együtt - holtan maradtak a csatatéren.
Ezalatt a Halhatatlanok 12 fős egysége, akik az ellenséges tábor felkutatására indultak, mintegy fél órán keresztül egy hobbit horda elől bujdosott, így csak közel 2 óra elteltével, éles szemüknek és szerencséjüknek köszönhetően vették észre azt a jelet, amely nélkül - elmondásuk szerint - sosem akadtak volna rá az Éji Vadászok táborára. Egy vékonyka, szinte észrevehetetlen füstoszlopot, amely a fák között kígyózott az ég felé. (a tüzet a táborba visszaérkezett sétáló halottak rakták, hogy haláluk alatt jóízűen megebédeljenek.) A füstnyomot követve, egy mintegy 200 m szintemelkedésű, meredek emelkedőt megmászva rábukkantak a táborra. Miután felmérték az ellenfelet és a tábort, jól összehangolt, szervezett támadásra indultak. Ez bátorságra is vallott, lévén hogy 12-en voltak 15 ellen, mivel a tűz körül álló, szalonnát sütő "halottakat" is beleszámították a legyőzendők közé. Csak a harc során szembesültek a ténnyel, hogy csupán egy maroknyi ellenféllel kellett megmérkőzniük. Fényes győzelmet arattak, megszerezték a Zászlót, ám ezt beárnyékolta az a tény, hogy 2 ellenséges íjász elmenekült, és 4 embert vesztettek.
Hogy a sors furcsa fintora, az istenek tréfája vagy a játékmester aljas húzása volt-e nem tudni, de szinte azokban a pillanatokban, amikor az Éji Vadászok fölött diadalt arattak, az éjszakai támadók ismét lecsaptak a Halhatatlanok táborára. A támadást csak a kapitány és a varázslója élte túl, minenki mást lemészároltak. A Csapatzászlót megtiposták, a tábort feldúlták, láthatólag kerestek valamit, de mivel nem találták meg, visszavonultak. A kapitány ekkor látta meg, hogy támadóik tündérek, és heten vannak, mint a Homály urakat szolgáló tündér klánok. (Azt azonban nem tudta, hogy amit kerestek, az a zsebében lapult. A "Kulcs".)
Ezután alig egy óra telt el, amikor pszi üzenet érkezett a visszatérő seregtől, akik úgy vélték, a tündérek a nyomukban járnak, és meg fogják támadni őket. A kapitány és a varázslója felkerekedtek, hogy a segítségükre siessenek, a tábort mindössze két ember őrizte, akik az Éji Vadászok támadása során haltak meg, és a Zászló mágiája most támasztotta életre őket.
A tündérek eközben rajt ütöttek a Halhatatlanokon. A sereg mintegy felét legyilkolták, láthatólag kerestek náluk valamit. Magukhoz vették az Éji Vadászok mágiát sugárzó Zászlaját, és visszavonultak. Mivel a Zászló nem az volt, amit kerestek, ezért azt később egyszerűen elhajították.
Ezalatt a Halhatatlanok kapitánya találkozott a táborba visszafelé tartó Sétáló halottakkal, ezért tudta, hogy elkésett. Legnagyobb meglepetésére azonban hamarosan megpillantotta a tündéreket, és láthatólag azok is észrevették őt. A "Kulcsot" átadta a varázslónak, majd egyedül ment tovább, felemelt kézzel jelezte hogy békével jött, tárgyalni próbált. Az egyik tündér fegyvereit lerakva elé jött, és letérdelt. Erre a kapitány is letette fegyvereit, és megpróbált vele tárgyalni. Mivel azonban nem értették egymás nyelvét, békéje jeléül felajánlotta fegyvereit. A tárgyaló tündér elgondolkodott, egy másikuk azonban odalépett, és megvetően elhajította azokat, jelezvén, hogy a tárgyalásnak vége. A tündérek ezután visszahúzódtak a fák közé, a kapitány pedig elindult - rossz irányba - hogy a túlélők elé menjen.
Ezalatt a két túlélő Éji Vadász - immáron Névtelenek - a Halhatatlanok tábora felett hasalt, várva a kedvező alkalmat, hogy megszerezzék Zászlajukat. Azonban úgy érezték, az erőviszonyok nem kedveznek nekik, ezért visszaindultak táborukba. Ekkor pillantották meg a Halhatatlanok kapitányát (legalábbis ezt tételezték fel), aki a várakozást megunva, egyedül!!! ballagott vissza a tábora felé. Lenyilazták, majd megakadályozták, hogy a sétáló halott engedelmeskedjen a Zászló hívásának. Egyikük magával vitte, másikuk pedig a "kapitányól" elvett címerrel és rangjelzéssel tárgyalni indult. Hamarosan rá is bukkant egy felderítőre és egy testőrre, akik kapitányuk felkutatására indultak. Közölte velük, hogy a címer tulajdonosárét cserébe kéri vissza a Zászlajukat. A harcosok reakcióiból látta, hogy valóban a megfelelő embert fogták el.
A harcosok a táborba visszatérve ismertették a feltételeket, és ekkor szembesültek a ténnyel, hogy a követelt Zászló már nincs is a csapat birtokában. Harcosoka küldtek hát ki, hogy hogy kutassák fel a tündéreket, és próbálják meg - immáron harc nélkül - visszaszerezni a Zászlót. A tündéreket ugyan nem találták, a Zászlót azonban mintegy 2 óra múlva meglelték egy árokba hajítva a csatatér közelében.
Már közeledett a napnyugta, amikor a cserére sor került, a Halhatatlanok visszakapták kapitányukat, az éji Vadászok pedig Zászlajukat.
A két Éji Vadász íjász napnyugta után érkezett vissza táborába, halottaiknak azonban nyomát sem találta. A rejtélyre nem sikerült megoldást találniuk, így ketten tértek csak vissza a reggel megnyíló kapun keresztűl, hogy a vereség hírét istencsászáruknak megvigyék.
A Halhatatlanok egy közel 15 fős csapata - halott kapitányuk nélkül - napnyugta közeledtével a "Kulcs" birtokában felkerekedett, és útra kelt a Csillagok Tornyához, ahol a levél szerint a Letünt Istenek fegyvereit őrzi a Torony Ura. Amikor a toronyhoz értek, meglepetéssel tapasztalták, hogy azt legyőzött ellenségeik az Éji Vadászok őrzik, halottaikból feltámadva, szemükben idgen, túlvilági fény lobogott. Egyszerre csak egy Halhatatlan léphetett be a toronyba, hogy kiállja a próbát, őt azonban minden fegyverzetétől és mágikus hatalmától megfosztották. A Csillagok tornyában a Torony Ura, egy nagyhatalmú, nem evilági entitás állította próba elé a vállakozókat. A póba 3 részből állt. A Tudás, a Bölcsesség és az Ügyesség próbájából. Csak aki mindhármon túljutott, érdemelhette ki a Fegyverzetet. Az első próbálkozó - egy varázsló - sikeresen megfelelt az első két próbán (Mi a Homály Urait szolgáló nyolcadik tündér klán neve és szimbólima? - Nincs ilyen klán. illetve: Melyik Szent Hármasság gyermekei a tündérek? - A Nap, a Hold és a Csillagok. - ez utóbbi információ a rúna kövön állt, az előbbi egy beugrató kérdés a levél alapján.), azonban a harmadik próbán, amikor három lidércel kellett volna megküzdenie, elbukott. A Halhatatlanok felzúdúlva nézték végig varázslójuk halálát, és a tornyot őrző lidércekre támadtak, akik azonban visszaverték őket. Ezután a próba folytatódott, egy harcossal, ő azonban már az első próbán elbukott. Egymást követték a próbálkozók, az első kérdésen azonban senki sem jutott túl. Volt, aki méltósággal fogadta az elkerülhetetlen véget, voltak akik a Torony Urára támadtak. Végül, az utolsók közt egy harcos lány, Mara került sorra, aki - miután magasságtól való félelmét leküzdötte - sikeresen válaszolt az első két próbára, majd legyőzte a három lidércet a torony udvarán lezajló viadalon. Ezután a toronyban felövezték a Letünt Istenek fegyverzetével, ő pedig a földöntúli erő birtokában, a megmaradt Halhatatlanokkal, a reggel megnyíló kapun keresztül hazatért Estoriába. A toronyban elhullottak egykori ellenségeikkel, az Éji Vadászokkal együtt a Csillagok Tornya Urának lidérc seregét gyarapították.
És hogy mi lett a Merán - Estoria háború vége? Ez már egy másik történet...