Még képek hiányoznak...
A Polifoam filozófiája[]
Hogy a fegyverek ne tegyenek jelentős kárt a játékosokban, valamilyen ütéstompító anyaggal szokták bevonni. A latex-üvegszál megoldásnál is a széles körben használt polifoam tűnik a legcélszerűbbnek. Szerencsére az építőiparban gyakori alapanyag, ezért beszerzése egyszerű, ára megfizethető.
Persze egyáltalán nem mindegy, hogy melyik polifoamot választjuk.
A megfelelő szivacs[]
Egy pillanatra gondolkodjunk el azon, hogy milyen a jó polifoam burkolás. Persze van, aki erre rávágná egyszerűen, hogy "veszek egy polifoamot azt kész". Csak aztán az élő játékon, amikor a bőrünkön érezzük, hogy némelyik fegyver olyan, mintha burkolva se lenne, akkor láthatjuk a kérdés fontosságát.
Az elképzelt "ideális" burkolás, a lehető legtöbbet tompítja az ütésből. Azaz, ha elképzeljük a becsapódás pillanatát, akkor egy átlagos ütés esetén, a szivacs annyira tömörül össze, hogy a belső mag szilárdságát nem éri, azaz nem közvetíti annak rideg erejét. Ha a szivacs túl puha, akkor véd valamennyit az ütésből, de a bőrünkön megérezzük a kemény mag csapását is. Ha túl kemény, a tompítás út túl rövid lesz, és bár az ütés eloszlik a becsapódási felületen, mégis kellemetlen lesz.
A jó anyagnak nemcsak a tompítás miatt kell, hogy megfelelő tartása legyen. Amikor a fegyver formáját, pengéjét kell kivágnunk, a puha, könnyen deformálódó anyagokkal hamar meggyűlik a bajunk.
A külföldi példákból igyekeztük leszűrni a tapasztalatokat. A leírások szerint az új polifoam fegyver tapintásra túl keménynek tűnhet, néhány játékon meg is szólhatják, ám a gyakorlati harcokban ezek tompítanak a legjobban.
A vékony üvegszálnak köszönhetően a csőburkoló polifoamok alakjuk miatt kiesnek, maradnak a táblás habszivacsok. Szerelvény boltokban kapható világosszürke, 1cm vastagságú anyag már tapintásra is, de gyakorlatban is túl puha. Speciális esetekben lehet hogy használható, de tapasztalatunk szerint kardokhoz egyáltalán nem ideális. Nem kifejezetten rossz, de van jobb.
Az eddigi leghasználhatóbb anyagot a polifoam.com mintaboltjában sikerült vásárolnunk. Náluk 30-40-50mm vastagságban lehet 1x2m-es polifoam táblákat vásárolni. Egy tábla ára meglehetősen borsos, legutóbb a 40mm-es 7600 forintba került, ám ha kiszámoljuk, hogy 6-7 cm-es csíkból már kijön egy kard, akkor az egy fegyverre jutó költség nem több, mint 3-400 forint. A már ismert aranyszabály igaz itt is, jobb ha összeállunk barátainkkal.
A habszivacs üvegszálra rögzítése[]
Alapvetően kétféle módszer közül választhatunk: rétegekből rakjuk össze a burkolatot vagy megpróbáljuk egy darabból elkészíteni. Az utóbbit javaslom, a drága gyári fegyvereknél is gyakori probléma hogy a ragasztások mentén egy idő után elkezd szétnyílni a burkolat. Nyilván, a kardnál, az éllel történő ütések esetén, pont a legrosszabb helyen terheli az anyagot, így nem csoda hogy egy idő után probléma adódik ebből.
Akármelyik módszert is választjuk alapvetően egy téglatest létrehozása az első cél, aminek a közepén ott van az üvegszál vagy egyéb mag. Az alábbi leírások kardkészítésre vonatkoznak, de kis fantáziával más fajta fegyvereket is gyárthatunk.
Rétegenként szerelés[]
Ez az egyszerűbb módszer. Tulajdonképpen semmi mást nem teszünk mint három réteg polifoamot egymásra ragasztunk. a középső réteg az üvegszál mentén két oldalt az "élet" adja ki, az alsó és felső réteg pedig a kard lapját.
 Rétegek összeillesztése |
Általános szabály, hogy a magot legalább 6mm hab borítsa (ha elég jó minőségű), de ha lehet ennél több. Ez a kardnál 6-10 millimétert jelent lapirányba, de élirányba 30 mm is bőven lehet. Ez még mindig elég szép kinézetet ad majd a fegyvernek. A hegynél az üvegszálon legalább 40 milliméterrel nyúljon túl a polifoam.
A rétegenként szerelés nagy előnye, hogy a hegyet könnyedén meg tudjuk erősíteni. Az üvegszál természetesen nem ér végig a fegyveren, hanem az utolsó pár centiméter üres polifoam. Ha a rétegek közé vékony bőrt vagy ragasztóval átitatott pamut anyagot teszünk, akkor jelentősen növeljük a hegy élettartamát. Gyári fegyvereknél még kevlár betét szokott előfordulni, ha esetleg tudunk ilyen szövetet szerezni.
Egy tömbből készítés[]
Kicsit nagyobb rákészülést igénylő módszer, de az egy tömbből készült anyag egészen biztos hogy nem kezd szétnyílni egy idő után. Ha megvannak a megfelelő eszközeink akkor gyorsabb és olcsóbb is ez a metódus.
A dolog nagyon egyszerű. A számunkra szimpatikus vastagságú (30-50mm) polifoam táblából vágjuk le a fegyverünknek megfelelő darabot. Kardoknál a 70 mm szélesség általában megfelelő. Vághatjuk jobb minőségű késsel vagy elektromos kézi fűrésszel is.
Ezután nincs más hátra mint hogy ki kell bökni. Fogjunk be a majdani magnak megfelelő hosszúságú és vastagságú, némileg hegyes fém szárat. Ezt hevítsük fel, például hegesztő lámpával. Ha elérte a megfelelő hőmérsékletet, húzzuk rá a polifoamot.
Persze ez nem feltétlenül olyan egyszerű mint aminek hangzik. Néhány jótanács:
- Csak akkor nyomjuk a polifoamot ha mérsékelt ellenállással halad a felhevített szál az anyagban. Ha a szál túl hideg, akkor már nem olvasztja meg a habot és ilyenkor az anyag ellenállása elég ahhoz hogy eltérítse azt valamilyen irányba.
- Hogy egyenesen az anyag közepén tudjuk végigvinni a dolgot ügyesen elő kell készíteni. A munkafelülettel párhuzamosan, a megfelelő magasságban kell hogy legyen a fém szál. Érdemes valami vezetőt használni, aminek mentén csúsztatjuk a polifoamot.
- Ha jól felhevítettük a rudat (és miért ne tennénk), a polifoam kigyulladhat amikor elkezdjük bökni. Ettől nem kell kétségbe esni, az anyagon belül nem ég, nincs rá lehetősége, az kezdésnél keletkező apró lángokat pedig csak fújjuk el.
- A művelet során kellemetlen füst keletkezik, zárt helységben ezért ez egyáltalán nem ajánlott.
A tömböt érdemes végig kibökni. Ez cseppet furán hangzik, de hegynél található lyukat könnyedén eltüntethetjük később, ám addig roppant hasznos, hogy valamilyen módon megerősítsük a hegyet. Ez nem kötelező, a hegy erősítése nélkül is sokáig kitart a fegyverünk, de miért ne legyünk maximalisták?
Egyébként a felhevített fémrúd megolvasztja tulajdonképpen a habanyagot, amely így belül egy keményebb réteggé zsugorodik, ami jót tesz a hab stabilitásának, hiszen a mag belülről elég sok erőhatásba részesíti a harcok során. Ezért is ajánlott ez a módszer.
 Levágunk a táblából egy csíkot. |
 Felhevítjük a fémrudat. |
  Elkezdjük ráhúzni a polifoamot... |
  ...végig toljuk |
  Majdnem kész! |
Formára vágás[]
A legnehezebb rész amikor a polifoam darabból szeretnénk végre megformázni a hőn áhított fegyverünket. Valami jobb szerszámra szükségünk lesdgsdfgsd sdf sdf sdfgsdf z. A legfontosabb, hogy legyen egy jó minőségű stanley késünk (szönyegvágó, szike, tapétavágó, snitzer, vagy még hogy hívják). Tekintsünk el, a 200 forintért 10 darab pengével kapható modellektől, kicsit jobb fajtát keressünk.
Nagyolás[]
Első körben rajzoljuk fel nagyjából milyen penge formát szeretnénk. Kis ráhagyással próbáljuk meg levágni a felesleges darabokat. Ez általában ugye azt jelenti, hogy a 30-40 fokos szögbe vágunk a tömbbe a vízszinteshez képest. Az a jó, ha a kést nem kell sokat rángatni, a fűrészelő mozdulatok könnyen eltérítik a megfelelő szögből és irányból. Ha kifutunk a vonalból, ne próbáljunk apró darabokat levágni, nem fog sikerülni a korrekció. Ha a polifoam túl puha fajta, ha máskor nem, hát most kiderül, mert akkor nagyon nehéz lesz pontosan vágni.
Csiszolás[]
A vágás nagy valószínűséggel nem fog pontosan sikerülni, de ez nem is baj. Ha jól csináltuk, hagytunk néhány millimétert a csiszolásnak. 60-as durvaságú csiszolópapír nagyszerűen meg fog felelni. Vagy fakockára vagy rendes blokkra fogjuk rá a papírt, így jóval egyszerűbb lesz a dolgunk. Nincs mit magyarázni ezen a műveleten, értelemszerűen csiszoljuk a számunkra kedves formára a fegyvert.
Szőrtelenítés[]
A polifoam felülete elég érdekesen néz ki a csiszolás után. Meglehetősen szálkás, rojtos. Gyenge gázláng felett, nagyon óvatosan és a hőnek nem túl sokáig kitéve a felületet kissé összekapatjuk és a lógó csimbókokat leégetjük. A maradék egyenetlenségeket majd a latexezés során fogjuk eltüntetni.
Hegy megerősítése[]
Már ejtettünk néhány szót arról, hogy az üres polifoam hegy a leggyengébb pontja ezeknek a fegyvereknek. Ha nem rétegekből raktuk össze a fegyvert, még mindig lehetőségünk van esetleg a hegyet megnyitni és a feljebb említett megerősítést beleragasztani. Másik módszer, ha a polifoam tömböt végig lyukasztottuk, hogy az üvegszál végére a polifoamba egy mérsékelten puha, gumidarabot teszünk, akkorát, hogy még ne lógjon ki a fegyver elején. Az utolsó egy-két centimétert pedig szépen polifoammal tömjük be.
Máris kész a fegyver. Nincs más hátra, mint bevonni valamivel ami védi az időjárástól és forgácsolódástól. Legjobb és legolcsóbb ismert megoldás erre a latex, de ez már a következő cikk...